Attilával épp tervezgettük, hogy lesz, amikor kijön engemet meglátogatni, miközben egy programfüzetet lapozgattam. Zölddel vastagon kiemelve: Középkori élet, alatta: Hohlandsbourg vára - amely már igencsak piszkálta a fantáziámat, mert kétszer is jártam arra, de egyszer sem sikerült bejutnom.
Hohlandsbourg vára minden nyáron visszahozza a középkort előadások, bemutatók és más programok segítségével.
Az idei nyáron is széles körből lehetett választani: Várostromra! címmel különböző animációs játékok mutatták be a XIII. századi lovagi életet. A különböző műhelyek bemutatták a korabeli fegyvereket, meséltek várak ostromáról és védelméről, illetve lehetővé tették, hogy kipróbálja őket az érdeklődő, megmutassa ügyességét íjászatban. Minden tűz, minden láng! címen középkori éjszakai túrán lehetett részt venni, melyet tűzshow zárt.
De ami igazán megragadta az én ínyenc-torkos fantáziámat, az a Középkori lakoma volt. Sikerült is Attilát meggyőznöm, hogy vegyünk rajt' részt, amely meg is történt annak rendje és módja szerint.
Habsburg Rudolf (1273-1291) sürgetésére Sigfried von Gundolsheim építtette a várat 1279-ben. Földrajzi elhelyezkedése lehetővé tette Colmar városának felügyeletét. A várat ekkoriban kétség kívül csupán a ma Oberschloss-nak nevezett belső rész alkotta, melyet csak később vesznek körül vaskos falak.
A délután végére értünk föl a várba, amikor még részt tudtunk venni egy fegyverbemutatón is. Az eleje kevésbé kötött le minket, mivel az előadás főleg gyerekeknek szólt. Azt azért megtudtuk, hogy a nemek harca már a középkorban is kiélezett volt, hogy a férfi semmibe vette a nőt, aki pedig ugyanúgy képes a fegyverforgatásra, mint a teremtés koronája. A legtöbb fegyver pontos és megfelelő használata ugyanis nem feltétlen a fizikai erőn alapszik, sokkal inkább az ügyességen, fürgeségen és hajlékonyságon.
Kicsit később, amikor a családok szedelőzködtek, hogy elinduljanak hazafelé, egy kisebb csapat érdeklődővel ott maradt az előadó, aki tovább mesélt a fegyverekről, pontosabban a kardról. Bebizonyította, hogy egy kard ritkán nehezebb másfél-két kilónál, különben lehetetlen volna rendeltetésszerűen használni. Ezután beszélt a kardkovácsolási eljárásokról, többek között a Niebelung-legenda által közöltről is. Megtudtuk, a kísérletet elvégezték, a fémet többszörösen porrá zúzták és madarakkal feletették, hogy minél tisztább legyen az az acél. 
De van ennél egy állatbarátabb, ám sokkal időigényesebb eljárás, a hajtogatás is. Így kapja a kard a mintázatát, azt a rengeteg pici hajszáleret, amely végigfut a pengén. Megtudtuk, egy egykilós kard elkészítéséhez legalább tíz kiló nyersanyagra van szükség - meglehetősen veszteséges és költséges eljárás a kardkovácsolás. És végezetül megtanultuk azt is, miért van bevésve a kard közepe: hogy könnyebb legyen, és rugalmasabb. Mert fontos a kard súlya és mérete és rugalmassága a harcban, ha gazdája nem szándékozik orra bukni, avagy kardját kettétörni. Ennyit hát a fegyverek világáról.
Mielőtt elmentünk enni, még tettünk egy sétát a várfalon. Sajnos vezetőnket hamar el kellett hagynunk, mivel a hangyák éppen rajzottak, kis állatkák, melyek nagy félelmet tudnak bennem kelteni, és ez szerfelett érdekelte a darazsakat, vérengző ragadozó rovar, melyektől azonban Attila próbált meg menekülni, mielőtt még őt is megragadoznák.
Engem a hangyák és a tériszony végül visszaűztek az udvarba, ahol már készülődött az "apéro", amely nélkül el nem lehet Elzászban lakomát képzelni. Ez egyfajta állófogadás, ahol az aperitifet fogyasztjuk, mi fűszeres középkori bort választottunk és pástétomos piritóst csemegéztünk mellé.
Ezután elfoglalhattunk helyünket a vacsoraasztal mellett. Körülbelül hatvanan vehettünk részt a banketten, és remek helyet kaptunk, így a Hauvoy előadását is maradéktalanul élveztük.
Előételként aszpikos disznófejpástétomot kaptunk zöldlencsesalátával, amit kellemes pinot blanc kísért.
A főfogás zsíros kacsacomb volt, melyet árpagyöngy és "ejtett" káposzta (édes káposztasaláta) körített. Ezt pinot noirral lehetett leöblíteni.
Desszertként pedig almakompótot, fűszeres bundáskenyeret és mandulatejfagylaltot szolgáltak fel, verbénafőzettel.
Én, aki alapesetben finnyás és válogatós vagyok, saját meglepetésemre a kacsahúson kívül mindent elnyeltem. A lencsét sosem szerettem, de ez a második eset volt, hogy zöldlencsét ettem, és kifejezetten ízlett, ahogy a tormával el volt keverve. Árpagyöngyöt ezen az estén láttam először, egyszer korábban már találkoztam búzával, akkor nem nyerte el tetszésemet. A hideg, cukros-fahéjas bundáskenyér vaníliaszószban pedig csudafinom! Amikor letették elénk a tányért, furcsán néztünk rá mindketten Attilával, főleg azt figyeltük, asztalszomszédaink hogyan eszik. Nehezen vettük rá magunkat, hogy megkóstoljuk az édes bundáskenyeret, mi, akik eddig csak sósan ettük. Majd sokat nevettünk azon, hogy a kenyér héja véghatatlanná válik, miután kihűl, tehát mulatságos látványt nyújthattunk étkezés közben.
És hogy a fogások között ne unatkozzunk, a Hauvoy (ejtsd: hóvué) együttes szórakoztatott minket zenével, dallal, verses elbeszéléssel és bohózattal.
Bárkinek lelkesen ajánlom a vár bármelyik programját, aki Elzászban jár, érdemes ide ellátogatni és részt venni valamelyik eseményen. Bővebb információkat pedig az alábbi honlapokon lehet találni:
http://www.chateau-hohlandsbourg.com/
