A cég, ahol dolgozom, az emberekről szól. És arról, hogy őket segítsük. Az egyik kolléganő betegszabadságon volt a héten, péntek reggel felemeltem hát a telefont, hogy tudakozódjak egészségi állapota felől, illetve megtudjam, hogy hétfőn jön-e dolgozni. Férjével sikerült beszélnem, aki közölte velem, az asszony kórházban.

Remek! Kis kutatás után láttam, hogy a kolléganő beosztása csak részben felel meg a valóságnak, ráadásul most hosszútávra szóló megoldást kell találni helyettesítés gyanánt. Egész reggel ezen a problémán dolgoztam, miközben a kis cég élte megszokott hétköznapjait, a jövő-menő kollégák, a számlázás, a mindennapi problémák szokásos mókuskerekében.

És hogy ebből a zsivalyból meneküljek, délben szántam magamra öt percet, és kiléptem a napfényben fürdő erkélyre, ahonnan a múlt héten egy őzikét láttam legelészni a társasházzal szemben lévő füves területen. Ez a déli ötperc már szokássá vált, hiszen a hűvös nyárban a napfény kincs, és délben az erkélyen találom meg. A napfényen túl ott leltem még a főnökömet és egy kollégámat is, akik szintén ötperceztek.

Mert a déli ötpercben hirtelen elfelejtjük, hogy igazgatók, vezető asszisztensek, területvezetők vagyunk. Megfeledkezünk arról, hogy idős emberek százain segít maroknyi csapatunk, gondolatban kicsit magukra hagyjuk takarítónőinket, gyermekfelügyelőinket, kertészeinket, és ilyenkor mi is csak egyszerű hétköznapi emberekké válunk. Letesszük a vállunkat nyomó felelősséget és belefeledkezünk a vidék szépségébe, a minket körülvevő csendbe, a kis falu nyugalmába.

És ebben az idilli ötpercben egy kicsit magunkról mesélünk. Hogy milyen volt a falu huszonöt éve. Hogy milyen érzés volt, amikor kivágták az erdőt, amely egykor a társasházig ért, hogy a helyén megkezdjék az építkezést. Hogy egy nap be kell költözni a városba, olyan helyre, ahol sok ingyenes parkolóhely van. Hogy milyen remek kis autóm van, milyen csendes. Igen, de az automata világítás kikészít, teljesen felesleges, és a szerelő sem tud mit kezdeni vele. A propos, szerelő - a múltkor, mikor elindultam a szervizből, nem sikerült jól visszaállítani az ülést, na akkor csaptam zajt a kicsi kocsival, mert nem tudtam rendesen manipulálni a pedálokat. Illetve, a pedálokat nem is manipuláljuk, hanem pedipuláljuk, nemde?