Már több mint tizenöt hónap. Ez hosszú idő távol családtól, barátoktól. Egy-egy látogatás hazulról kincs nekem.
Legutóbb a Vogézek egy talpalatnyi részét fedeztük fel túrázós barátommal, aki ráadásul az Attila nevet viseli, amely általános meglepetést kelt francia földön, így Elzászban is.
A többiekkel tíz óra körül találkoztunk, és a bemutatkozás után nekivágtunk a Thann-völgynek. Egy kis falut, Mollau-t céloztunk meg, ami a Tête des Perches-re vezető kirándulásunk kiinduló pontja volt.
A tó francia neve a helyi nyelv elferdítéséből ered, kezdetben ugyanis a tó a Lac des Bers nevet viselte, ugyanazt, mint az őt körülvevő magaslatok. "Bers" az idők folyamán "Bärsch"-é vált a németben, amelyet a francia fordítás hűen követett a "perche"-sel.
A ragyogóan tiszta és áttetsző vizű tó, mint a Vogézekben található tavak többsége, saját legendával büszkélkedik. Eszerint egy gróf fia (ahány változat, annyiféle gróf) egy napon hullócsillagot látott. Ez a hullócsillag pedig egyenesen a tóba hullott alá. A fiúnak annyira tetszett, hogy mindenáron meg akarta találni a csillagot. Amikor a tóhoz ért, látta még csillogni a tó mélyén, így utána vetette magát, és soha többé nem bukkant a felszínre.
Ez a szomorú történet a háttere a Sternsee (Csillagtó) elnevezésnek.
